Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem

tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlenkövetkezetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor azegyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, sohanem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük aztis, aki bennünket nem szeret.

Aranyosi Ervin: Hány világ van?


Hány világ is van e világban?
Ahányan élünk itt, e földön.
S milyennek látjuk mostanában?
Szabad, táguló, vagy bezárt börtön?
Te rajtad áll, milyennek látod,
Elméd jelent miként teremt.
Olyannak látod a világod,
amilyen épp szemüveged.

S hány világ is a te világod,
mikor a gondolat szabad?
Társaidat szívedbe zárod,
s nem építesz többé falat.
Minden lépés, öröm forrása,
a szépet is felismered?
Válassz utat, sose lépj másra!

Milyen szinű a szomoruság???

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek!

 Elérkezett végérvényesen az ősz, rövidülnek a nappalok és ködösek a reggelek ! Íme összeválogattam a legszebb őszi hangulatú magyar költőktől származó verseket ! Egy kis őszi huncutságok......

SZILÁGYI DOMOKOS ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod választ?