Óbecsey István: Szeressétek az öregeket!

Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket!
Csókoljátok meg a ráncos kezeket!
Öleljétek meg az öregeket!
Adjatok nekik szeretet!
Szenvedtek Ők már eleget,
a vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek Őket szűk odúkba!
Ne rakjátok Őket otthonokba!
Hallgassátok meg a panaszukat!
Enyhítsétek meg a bánatukat!
Legyen hozzájuk szép szavatok!
Legyen számukra mosolyotok!
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet
elhívja Őket közületek,
ti foglaljátok el helyüket.
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
szeressétek az öregeket!

Az idősek világnapja (október 1.)

Sütő András gondolatát idézem: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” A mi világunk Önökkel: apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt hitet és bátorságot.
Sokan mondják az idősek közül, hogy megették már a kenyerük javát. Én ezt úgy gondolom, megtették, amit várt tőlük a család, a nemzet s most már a pihenés éveit töltik.
Aktívan és passzívan, anyai gondokkal, gyengülő egészséggel, a gyerekek, unokák, nyújtotta örömökkel, borúval-derűvel morzsolják lassúbbodó tempójú napokat.
Mi, mindnyájan, akik ma jelen vagyunk ezen az ünnepségen, kívánjuk Önöknek, hogy a több évtizede közösen kiválasztott úton haladjanak tovább jó egészségben.

Kedves ezüsthajú, aranyszívű ünnepeltek!

Két nemes fémből kellene ötvözni e mai, de nem mindennapi ünnepi jelvényt. Aranyhoz hasonlítom szerető szívüket. Az arany fénye nem halványult a sok gondtól, megpróbáltatástól. Életüket hol boldogan, hol fáradtan élik. Valamikor nem hitték, hogy ilyen gyors járásúak az évek, szinte suhannak egymás után. 

Az arany mellett ezüst fény is csillan mai nap. Ezüst hajukban sok-sok tél ott felejtette fehérségét. Amint a természetben is van tavasz, nyár, ősz és tél, az ember életében is ez a folyamat megy végbe. Az idős kor az Élet rendje, az éretté válás korszaka, életbölcsességgel, gazdag tapasztalatokkal.

Kívánjuk, hogy adassék meg Önöknek még sok-sok lágy, simogató tavasz! Köszönjük a példamutatást! Köszönjük az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettek. Szívből kívánjuk, továbbra is ragyogja be életüket a két nemes fém: az arany és az ezüst fénye.

(FORRAS:NET)