Közeleg az éjfél, ismét eltelt egy év ,
szívünkben feléled egy-egy régi emlék.

Felidézzük az elmúlt szép pillanatokat ,
a tovaszállt, meg nem élt , tűnő álmokat.

Titokban reméljük , boldog évek várnak,
nem lesz benne többé szomorúság, bánat.
Köszöntsük hát együtt a következő évet,
Kívánjuk hogy álmunk, sose érjen véget,
Ehhez kívánok nektek nagyon ,Boldog Évet!

Cseng a csengő, üt az óra
Új esztendő fordulóra.
Új esztendő, más esztendő,
Ami elmúlt, vissza nem jő
Legyen jobb az új, mint a volt,
Legyen tele a csűr, a bolt!

Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek.

Boldog, békés karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Szeretettel:Irenke

Karácsony: szeretet – békesség

Kétezer esztendő óta karácsony a megpihenés napja, a befelé fordulásé, a család és a gyermek ünnepe. Karácsony előestéjén elcsendesednek az utcák, a zajos szórakozóhelyek, hazatérnek az emberek, hogy otthon, családi körben üljék meg az ünnepet. Eloltják a lámpát, meggyújtják a gyertyát, s annak fényében sugárkoszorút von a szeretet a karácsonyfa köré gyűlt családra és az ajándékokra.

Az ünnep ez alkalommal annak is próbája, hogy felnőtten él-e bennünk a gyermekkor, hogy az ajándékozásban mi a fontosabb számunkra, a kapni-e, vagy az adni-e, hogy az ajándék ér-e többet nekünk, vagy az örömszerzés, a nagybetűs szeretet?

Miről is szólhat ilyenkor karácsony táján a rege, mintsem  a szeretetről. Arról a tüneményes varázslatról amely most bejárja, meghódítja a világot és soha sem veszít időszerűségéből. A szeretet értékelésével, értelmezésével, ezernyi tanulmány foglalkozik.  Nekem  a következő egyszerű, ám igencsak sokatmondó megfogalmazás vésődött az emlékezetembe: a szeretet nem más mint a lélekben összekulcsolt kéz.

Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor minden család együtt ünnepel a világ minden táján. Sajnos egyre inkább az ajándékozási őrületről szól ez az időszak, arról, hogy minél nagyobb és drágább ajándékkal lepjük meg szeretteinket. Pedig apróságokkal is örömet tudunk szerezni, nem is gondolnánk, mekkorát.

Ez nem volt mindig így. A XIX. század előtt bizony még a Húsvét volt az elsőszámú ünnep, csak később nőtte ki magát a Karácsony azzá. Először inkább az ünnepi étel és a Németországból származó karácsonyfa állítás volt a középpontban, majd fokozatosan kialakult az ajándékozás kultusza is.

Túrmezei Erzsébet

Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!

TÉLI BÁNAT

          Dávid unokámnak szeretettel

A téltündér megrázta ruháját

És hófehérbe öltözött a Szamoshát.

Kis kobakodban arra gondoltál,

Hogy most nyílik a jégvirág.

Már készültél, hogy kesztyűs kézzel

Gyűjtsünk jégvirág bokrétát,

És mennyire fog annak örülni

Édesanyád és apukád.

De elkeseredtél, mikor mondtam

Nem megyünk a határba,

Mert a tél jégvirágjait mostan

Gondosan az ablakra rajzolta.

De kérész életű a jégvirág,

Ha megjelenik a Nap gyilkos sugara

Fokozatosan elolvad, meghal

A fagyos tél remek munkája.

A mikulás igazi története