Szeretettel köszöntelek a ERDÉLY BARÁTAI. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ERDÉLY BARÁTAI. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ERDÉLY BARÁTAI. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ERDÉLY BARÁTAI. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ERDÉLY BARÁTAI. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ERDÉLY BARÁTAI. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ERDÉLY BARÁTAI. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ERDÉLY BARÁTAI. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szemerkélő esőben szomorú a búcsúzás
Tovaszálló nyár, csendesülő zsongás
Szalmaboglyával madárkáimat takargatnám
Fecskepár puha tollán gyöngyöző elmúlás
Bácsika bokorra koppant, rőt szakállal
Zekémen érzem borzas idő zizegését
Fűzfa fátylát húzza rozsdaszínű uszállyal
Fáj hallgatnom szomorkás rezzenését
Erdőben ménes dobbant, szarvasagancs reccsen
Völgy medrében csermely csobog, kanyarog
Kévébe kötött fészkéből fióka felreppen
Levélhullás lassú keringőt forog
Vonóját halkan húzza a szentjánosbogár
Bársony barna buzogány, zizegő a nádasnál
Páva legyezőjével integető fecskepár
Őzgida párás szemárkából ősz szitál!
Valamikor régen, még a világ kezdetén nem voltak ám ilyen színesek a falevelek ősszel, mint most. Egyhangú volt minden fa.Ha elmúlt a nyár, megsárgultak és lehullottak. Őszapó már nem akart változtatni régi szokásán, megelégedett a sárgával is.
Ősz úrfi, a fia, egyszer különös ötlettel állt elő.
- Hadd fessem be én a fákat, csak egyszer. Már láttam Édesapám, hogy csinálja!
Az öreg Ősz ráállt, de titokban azért figyelte fia tevékenykedését.
Először Ősz úrfi a szorgos kis méheket bízta meg , hogy nyáron gyűjtsenek neki sok, sok festéket a virágokból.
|
|
Volt valaha négy ember. Úgy hívták őket, hogy MINDENKI, VALAKI, BÁRKI, és SENKI. Akadt egyszer egy fontos elintézni való! MINDENKI biztos volt abban, hogy azt VALAKI elintézi. Egyébként BÁRKI elvégezhette volna, de SENKI nem tette meg. VALAKI ezért méregbe gurult, hiszen ez MINDENKI kötelessége lett volna. MINDENKI viszont azt hitte, hogy ezt BÁRKI elvégezte és közben SENKI sem vette tudomásul, hogy azt MINDENKI elvégezhette volna. A mese úgy végződött, hogy MINDENKI hibáztatott VALAKIT, azért, amit BÁRKI megtehetett volna, de SENKI nem tette meg!!!!
Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.
Öreg fának jó az árnyékában ülni.
Amilyen a fa, olyan a forgácsa.
Könnyebb a fáról leesni, mint felmászni.
A keserű borsót is édessé teszi az éhség.
Dértől is megérik a vackor.
Egy rothadt alma százat is elront.
Ki-ki a maga kosarába szedi a meggyet.
Fekete kézzel keresik a fehér kenyeret.
Öreg hal nehezen kapja be a horgot.
Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg.
A gólya is visszatér a fészkére
Őszhangulat
Festett ősz
egy ház falán,
mindennap arra jár
a Lány,
s megcsodálja
gyermekét –
A képet Ő festette,
aznap után,
mikor szívében
véget ért
egy gyönyörű
szerelmes este …
Emlékszem,
leveleket sodort
egy arra tévedt
kósza szél –
a Lány fázósan
húzta össze
Önmagát –
Már egy órája
várta Kedvesét,
de az nem jött,
s nem is
telefonált.
Álma aznap éjjel
hideg széllel
telve jött,
s szíve helyére
egy jeges érzés
költözött –
Reggel útján
fázósan vette észre
azt az üres házfalat –
Elkészült a festmény
nem egészen
két nap alatt…
# Fazekas Miklós
Erdélyi kirándulás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás