A   Nagyhét  Jeles Napjai: 

Nagycsütörtök

Nagycsütörtökön megszűnt a falvakban, városokban a harangozás. A gyerekek zajt csapva, kereplővel hívták templomba az embereket. A zajjal a gonoszt űzték el a férfiak és a nők közül.

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus aGecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére.

             Virágvasárnap  ünnepe 

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon.[1] Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók...
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.

 virágok jelentése

                                                           

Árvácska: Barátság. Többnyire cserépben kapjuk, leszakítva, vagy csokorban ritkán.
Jelentése gondolkodás szándékosság, akaratlagosság, ragaszkodás. Aki árvácskát
ajándékoz, annak komolyak a szándékai, és ragaszkodni fog hozzánk, mint árvácska a
földjéhez. Nélkülünk elhervadna. Ha árvácska mintás ruhát, tapétát, stb.

 "Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget."

Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.

Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél.

Zalipie, a bájos és csendes falu  Délkelet- Lengyelországban található, és gyönyörű, festett házairól híres.   Több mint egy évszázaddal ezelőtt a lányok, asszonyok virágokat kezdtek festeni a házak falára kívül és belül, annak ellenére, hogy a hagyományos és konzervatív társadalmi szokások az egységes és egyszínű festési módot várták el. A dolog éppen ellenkezőleg történt: az aszzonynép bonyolult mintákat és élénk színeket választott, a falu pedig virágba borult.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.

 Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:

aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.

 Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet;

 mindig csak adni kell, ez a módja.

Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb,

 mint a szeretetet kifejezni.

 A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek,

akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát

rögzíteni tudják szavaikban.

 A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek,

 nincs hőfoka, mint a szerelemnek.